A szérum kalcium- és albuminszintje a túlélőkben, szemben a nem túlélőkkel a kritikus sérülés után

Cél: Sérült betegek, akik agresszív újraélesztést igényelnek intravénás (IV ) folyadékok és vérkészítmények e terápia eredményeként gyakran alacsony szérum kalcium (CA) és albumin (ALB) szintet kapnak az intenzív osztályon (ICU). Ennek a longitudinális vizsgálatnak az volt a célja, hogy meghatározza a CA és az ALB időbeli lefutását az ICU felvétele során a túlélőkben (S) a nem túlélőkkel (N) szemben a súlyos trauma után. A tanulmány célja annak igazolása, hogy a CA, ALB vagy albuminnal korrigált CA használható-e a betegek túlélhetőségének indikátoraként a kritikus sérülés után.

Anyagok és módszerek: A CA és az ALB értékeket retrospektíven rögzítettük 64 véletlen alanyban (S = 32 és N = 32), akiket 3 vagy több napra felvettek a Trauma ICU-ra. A CA és az ALB adatpontokat az ICU ellátásának 6 időkeretébe osztottuk. Az egyes képkockák átlagértékeit és az átlag standard hibáját kaptuk, hogy ábrázolhassuk az S és N időprofiljainak paraméterbeli különbségeit. A vérátömlesztés CA és ALB szintre gyakorolt hatásának meghatározásához alcsoportelemzést használtunk. Albuminnal korrigált CA-t kiszámítottunk minden beteg számára minden mérési pontban, majd felosztottuk az ICU-kezelés 6 időkeretére. Parametrikus t-tesztet és nem paraméteres rangösszeg-elemzést alkalmaztunk a CA, ALB és ALB-korrigált CA képességének értékelésére az S és N különböztetésére. Mindegyik prediktív kovariátot rangsoroltuk, kvartilisekre osztva (fokozatok = normál, enyhe, mérsékelt, súlyos ), és korrelált a páciens túlélési valószínűségével (azaz S és N aránya az egyes kvartilisekben).

Eredmények: Az összegyűjtött adatok paraméteres és nem parametrikus elemzése azt mutatja, hogy a CA válaszmintái szignifikánsan különböztek egymástól (P < .00005) S és N között. A CA és az ALB időprofiljai hasonló csökkenést mutattak mind az S, mind az N-ben az újraélesztési fázisban (azaz “a trauma hipokalcémiája”). De ezekből a legalacsonyabb pontokból a CA reakciómintái S-ben általában emelkedtek a normális szint felé (azaz “válaszadók”), míg N nem mutatott ilyen növekedést a CA-értékekben (azaz “nem levelezők”). Az adatok azt mutatták, hogy a traumás betegek túlélésének valószínűsége 3 intenzív nap után arányos a CA felfelé adott válaszával a kezdeti újraélesztés után jelenlévő depressziós értékekből. A 3 ICU nap után a CA szint csökkenése a túlélés csökkenésével járt (1. táblázat). A rangsori teszt azt mutatta, hogy az ALB-re korrigált CA-értékek kevésbé nyilvánvaló különbséget hoznak létre S-ben és N-ben, mint a korrigálatlan CA-k. Az alcsoportelemzés lineáris csökkenést mutatott a CA és az ALB szintjén, a traumakezelés során transzfundált vér egységeinek növekedésével.

Következtetések: A CA változásai az intenzív osztályon végzett ellátás során különböző válaszmintákat mutatnak (P < .00005) a túlélők és a nem túlélők esetében. A CA-ban a folyadék újraélesztési fázis után fellépő felfelé reagálás nagysága olyan marker, amely korrelál a páciens azon képességével, hogy ellenálljon az intenzív injekció kezelésénél tapasztalt fiziológiai stressznek súlyos trauma után. Megállapításaink azt mutatják, hogy a kijavítatlan CA-értékek jobb útmutató a kalciumpótláshoz terápia traumás betegeknél, mint az albuminnal módosított CA. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy a CA válaszmintái hasznos referenciát jelenthetnek a kritikusan sérült betegek előrehaladásának nyomon követésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük